Ez a történet egy kádárról szól, aki egy faluban élt réges-régen.

 

Egy nap estefelé, amikor kiment könnyíteni magán, azt mondta magában: „Bárcsak lenne egy feleségem, olyan, aki nem eszik!”

 

Még azon az éjszakán egy nő érkezett hozzá, akit korábban sohasem látott és azt kérdezte:

- Itt lakik a kádár, aki olyan feleséget akar, aki nem eszik? Én olyan nő vagyok, aki nem eszik. Emellett nagyon keményen is dolgozom. Kérlek, nem tennél az asszonyoddá? 

 A kádár bármennyire is próbálta visszautasítani, a nő nem tágított. Végül a férfinak nem maradt más választása, hagyta, hogy vele maradjon feleségeként. 

 

És valóban, a nő rendesen dolgozott és nem evett semmit, de hogy, hogy nem, az otthoni részkészletek mégis alaposan megcsappantak, amire lassacskán a kádár is felfigyelt. 

Gyanakodni kezdett az asszonyra, és úgy döntött, utánanéz a dolgoknak. Amikor tehát eljött az ideje annak, hogy munkába induljon, annak rendje-módja szerint elkészült, de csak úgy tett, mintha elhagyná a házat. Helyette felment a padlásra, elbújt, és onnan kémlelte feleségét.

 

Hamarosan a nő elővett egy üstöt, a zsákból újabb és újabb fehér rizst öntött bele, megmosta, majd elkezdett tüzet rakni, hogy megfőzze. Aztán a kamrába ment és rengeteg babot hozott elő, felmelegített egy nagy fazéknyi vizet, és amikor elkészült, a bablevest egy vödörbe öntötte. Ezután fogott egy deszkát az ajtóból és a konyha bejáratán keresztbe fektette. Az egyik felére kirakosgatta a hatalmas sor rizslabdát, melyeket a főtt rizsből készített.

 

Miután mindent előkészítette leengedte a haját. A feje tetejének a közepén egy hatalmas második száj volt, ő pedig egyesével beledobta a rizslabdákat, majd beleöntötte a bablevest merőkanalanként. A kádár szeme előtt tüntette el szőrén-szálán az összes rizst és bablevest. Ezután gondosan vissz*rakta kontyba a haját, és ismét úgy nézett ki, mint a rendes feleség. Egy yama-haha volt.

 

„Milyen furcsa feleséget szereztem – gondolta a kádár -, mindenféleképpen gyorsan el kell kergetnem.”

 

Estefelé az ember porral hintette meg a saruját, és úgy érkezett haza, mintha nem tudna semmiről.

- Még ha nem is eszel semmit, nem vagy nekem való feleség – mondta. – Bármit megadok neked, de kérlek, menj el!

- Akkor elmegyek, de kérlek, készíts nekem egy nagy dézsát – felelte az asszony.

- Egy dézsa nem nagydolog – egyezett bele a kádár, és azonnal nekilátott egynek, amit aztán a nőnek is adott.

 

A yama-haha ekkor hirtelen megragadta a kádárt és a dézsába hajította, aztán a dézsát a feje fölé emelte és visszaindult a hegyekbe. A kádár megpróbált kijutni a dézsából, de az olyan mély volt, hogy nem tudott kiugrani belőle. 

Lassacskán az út a hegyekbe vezetett, ahol nagy fák nőttek az egyik oldalon, ágaikkal súrolták a dézsa peremét. A yama-haha ekkor negált egy nagy fa árnyékában pihenni kicsit. Mintha csak erre az esélyre várt volna a kádár, felnyúlt, belekapaszkodott egy ágba, és kihúzta magát a dézsából. Ezt a yama-haha nem vette észre, úgyhogy felállt és indult tovább a hegyekbe, az üres dézsát cipelve. A kádár pedig nekiiramodott, olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Ám a yama-haha ezt már észrevette. Megfordult, és rögvest utána indult. A férfi félt, hogy utoléri, mielőtt haza érne, úgyhogy keresni kezdett egy helyet, ahol elbújhat előle. 

Éppen ott nőtt sűrűn a nőszirom a hegyi patak homokos partján, és vele együtt a fekete ürüm is. A kádár becsúszott a kétféle növény közé, a yama-haha pedig utána vetette magát. A kádár nagy szerencsére a nőszirom levelei megszúrták a nő jobb szemét, a fekete üröm szára pedig belefúródott a bal szemébe, megvakítva őt. Bele is esett a hegyi patakba és megfulladt; a testét pedig elsodorta a víz.

 

 

 

Jegyzetek:

Ez május ötödikén történt, ennek emlékére rendezik a májusi fesztivált. Ezen a napon nőszirmot és fekete ürmöt raknak a zsúptetőkbe, a leveleiket pedig az emberek fürdővizébe teszik, mégpedig azért, hogy megelőzzenek vele egy hasonlóan szörnyű élményt, mint a kádáré. 

 

Sok változata van a történetnek. Ebben a nő falójában egy futakuchi- onna, egy „kétszájú nő”, akinek a második szája a haja alatt van.

 

Hogy a kádár miért is kíván olyan feleséget, aki nem iszik, az nincs kifejtve, de logikusan feltételezhető, hogy azért, mert spórolt a pénzével és nem akarta ellátni a feleségét. Szerette volna élvezni a házasság előnyeit, de a költségeit állni nem. Ezt más verziók is alátámasszák. 

 

Egyéb változatokban a második száj nincs említve, de az ki van hangsúlyozva, hogy három sho (mértékegység, 1,8039 liter) rizset eszik. Amikor a kádár felmászik a tetőgerendára, és titokban meglesi az asszonyt, látja, hogy az három sho rizst fogyaszt el, és később tréfálkozik ezzel, amire a nő felfedi vad természetét. 

 

Több verzióban yama-uba vagy yamanba, „hegyi banya” a megnevezés yama-haha, „hegyi anya” helyett. Az ebben, szereplő verzióban szereplő dézsa is általában hiányzik.

 

A nőszirmot, és a fekete ürmöt (ayame és yomogi) hasznosnak tartják a démonok ellen, általában csak ezek riasztják el a yamanbát.